Tatai Vadlúdsokadalom, 2009. november

Az egyedülálló rendezvényhez, melyet egy, a Zöld Jövőhöz hasonló helyi szervezet, a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, az MME Komárom-Esztergom Megyei Csoportja és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság közösen szervez immár 9. éve, az adja az apropót, hogy téli időben közel 30 000 vadlúd költözik észak felől a város közepén lévő Öreg tóba!

Szürkülettől a reggeli órákig a leeresztett tómederben pihennek, majd reggel kihúznak a környező földekre és egyéb vizes területekre. Délután jól lakva térnek vissza nagy gágogással, „V” alakú kötelékekben repülve – ezt mi is láttuk -, és ahogy ismerőseim mesélték, akik a nagy távcsövekkel erről meg is tudtak győződni, mint a falevelek, forogva ereszkednek le a hosszas égi kavargás után a tómederbe.
Az itt élők, akik ennek a napi vonulásnak mindennap szemtanúi lehetnek, most egy kicsit szomorúak voltak amiatt, hogy az időjárás nem túl fényesen indult, de a nagy köd és az eső ellenére sok ezer ember érkezett. Folyamatos előadásokon lehetett ismerkedni a növény és állatvilággal, és az árusok, vásározók is sok szépet és finomat hoztak a gyereknek és felnőttnek. Madárgyűrűzés is zajlott, kis énekesek repültek a hálókba. (kék- és széncinke, csuszka)

A csoport egy idő után nekiindult a tó megkerülésének – kb. 8km. A tavat az Által-ér táplálja, mely Tatabánya felől érkezik. Az Öreg-tó, ez a győnyörú tájképi elem az egyik legelső mesterséges tó hazánkban, melyet Mikoviny Sámuel tervezett a korábbi mocsaras területek helyén. Az ő tervei alapján készült a Cseke-tó kialakítása is és az egész környék vízrendezése. Tata a vizek városa, környezeténél mélyebben fekszik, nagyon sok forrás tört fel addig, amíg a közeli szénbányászat miatt meg nem szűnt a vízutánpótlás. Még most is közel 10 malomépületet találunk, és fürdőket is a városban.

A tóparti séta során eljutottunk a Kálváriához, és közben a nap is gyönyörúen kisütött! Ekkor már igazán jókedvúen hallgattuk Rézi földtani előadását és Ibolya finom csokis sütijét is eltüntettük a tepsiből. Mellettünk volt a Fellner Jakab tervezte hajdani sörétgyár tornya, és a Geológiai Park, ez sajnos zárva.

Ahogy visszaértünk a tópartra, már érkeztek a levegőben a vadludak is, eleinte egyesével, majd később a hatalmas csapatok is megjelentek. Fantasztikus élmény volt, ahogy a vöröslő naplementében egyre több és több hangos sereg tűnt fel az égen, majd a tó felett egyesülve már csak a hangjukat hallottuk újból, aztán egy idő múlva nyugovóra tértek.

Varga Zsuzsa

És most egy kis tudományos bevágás a helyi MME csoport honlapjáról:
Vonulásdinamika
Az első őszi vadlúdcsapatok IX. 20-a és X. 7-e között érkeznek, az utolsó tavaszi példányok III. 4-e és V. 13-a között hagyják el a tavat. Az 1984-től folytatott folyamatos megfigyelések alapján szeptember végétől, október elejétől folyamatosan növekszik a telelő állomány mennyisége november-decemberig. Ezután egy kisebb csökkenés jellemző december-január hónapokban, majd a február-márciusi távozásig ismét emelkedik a vadludak száma. Ezután már folyamatos csökkenés áll be a csapatok teljes távozásáig. Az Öreg tavon telelő vadludak jelentős része Hollandia és Németország felől érkezik. Ezt a Nyugat-Európa és a Pannon-régió közötti intenzív forgalmat bizonyítják a gyűrűzési eredmények is. A Tatán megkerült gyűrűs vetési ludak jelentős részét a Gülper-tavon (Németo.) és Hollandiában jelölték.
Regionális összefüggések
Tata az európai madárvonulás szempontjából kiemelkedő jelentőségű Duna völgyétől mindössze 10 km-re, két természetföldrajzi nagytáj, a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység találkozásánál helyezkedik el. A Pannon-régió szomszédos nagy vadlúdtelelőhelyei részben nyugatra (Fertő-tó 115 km), részben dél-délkeletre (Dinnyési-Fertő 55 km) illetve dél-délnyugatra húzódnak (Kelet-Balaton 130 km). Északi irányban, Szlovákiában hasonló adottságú telelőcentrum nem található.
A megfigyelt fajok gyakorisága
Nyári lúd (Anser anser). Kisebb 10-30 példányból álló csapatai rendszeresen megfigyelhetőek (max. 150 pld.). A faj Tata környéki halastavakon 1989. óta bizonyítottan fészkel.
Nagy lilik (Anser albifrons). A különböző vadlúdfajok területi differenciálódása révén a Magyarországon összességében a vetési lúdhoz hasonló számban előforduló –elsősorban az Alföldön domináns- nagy lilik vizsgálataim szerint az Öreg-tavon gyülekező vadludak 10%-át alkotja. A megfigyelt maximum 5000 pld. volt.
Kis lilik (Anser erythropus). Az Öreg-tavon ritkán megfigyelt faj, általában 2-3 pld-os csapatokban (max. 16 pld.).
Vetési lúd (Anser fabilis). A tatai Öreg-tó e faj egyik legjelentősebb magyarországi és közép-európai gyülekezőhelye. Holland ornitológusok 1981-84 között 20-70000-re becsülték a tavon éjszakázó maximális mennyiséget. Az vízimadár számlálási eredményeket figyelembe véve a tó idényenkénti részesedése a vetési lúd országos forgalmából átlagosan 10,8-20,6%-ról 3,5-7,1%-ra csökkent. (max. 36000 pld.).
Rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus). A Magyarországon egyszerre észlelt eddigi legnagyobb mennyiséget az Öreg-tavon látták 102 alkonyatkor behúzó példánnyal. Egyébként ritkán megfigyelhető faj, 1-2 pld-os maximumokkal.
Örvös lúd (Branta bernicla) A Branta-fajok legritkább képviselőjeként 1-2 pld. jelenik meg, maximuma 3 pld. volt.
Apácalúd (Branta leucopsis) Ritkán, de rendszeresen előfordul 1-2 pld., eddigi maximuma 14 pld. volt.
Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) Előfordulásának gyakorisága az országos adatokkal összhangban növekedőben van. Általában 1-2 pld. kerül elő, eddigi maximuma 4 pld. volt.
Sarki lúd (Anser caerulesceus) Eddig egy alkalommal sikerült megfigyelni egy sötét színváltozatú példányt.
Indiai lúd (Anser indicus) Bár a faj nem szerepel Magyarország hivatalos névjegyzékében, a teljesség kedvéért megemlítem kétszeri (1-1 pld.) előfordulását. ( http://www.mme-komarom.hu/vlud.htm)
……És amit még szintén érdemes megnéznetek:
www.hirado.hu/Hirek/2009/12/02/10/Veget_ert_a_IX_Tatai_Vadlud_Sokadalom.aspx

Tata a források és a tavak városa. A pleisztocéntől kezdve (mintegy 130 000 évvel ezelőttől) törnek fel a langyos vizű források, amelyek a felszín alatt elhelyezkedő karsztos mészkőből (dolomitból) származnak. A mai források, a elődjeiből vált ki az édesvízi- vagy forrásmészkő . A források ma a Cseke-, a Fényes- és részben az Öreg- tavat táplálják. Az édesvízi mészkő nagyon sok növénymaradványt tartalmaz; a vízből kiváló mész bekérgezte a növényeket. Az Öreg-tó partján láttunk édesvízi mészkövet és a gimnázium fala alatt. Itt hévizes üreget találtunk ( Domokos Mária) borsókőszerű mészkiválásokkal.

Tata Természetvédelmi Terület (Kálvária-domb, 166 m, 1958. óta védett). A domb a Gerecse fő tömegétől elkülönült és DNy-ÉK irányú törések mentén kiemelkedett , a földtörténeti középkorból (mezozoikum) származó, főképpen tengeri eredetű mészkövekből álló, rög. A rétegsor mintegy százmillió évet ölel át. A nagy kőfejtőben az alsó része fehér triász időszaki mészkő (kb. 200-210 millió éves) . Megalodus nevű kagyló keresztmetszetét láttuk benne. A tetejére halványvörös jura időszaki mészkő települ (tatai márvány), sok ősmaradvánnyal (ammoniteszekkel). A fehér mészkő hasadékaiba még a tengerben betelepült a vörös jura mészkő. Amit nem láttunk: a múzeum elkerített részén a triász mészkőben a Megalodus barlangot és a zöldesszürke színű kréta időszaki kőzeteket ( Ez lehet a tatai kő).

Rézi (Kovács Terézia)