Szakmai beszámoló a Fővárosi Környezetvédelmi Alap 2023. évi támogatása keretében megvalósított projektről
Élőhelykezelés, bemutatás, környezeti nevelés, tudatformálás és értékvizsgálatok a Tétényi-fennsík helyi jelentőségű természetvédelmi területen és vonzáskörzetében.
Pályázat: FPH0143/7/2023.
A projekt végrehajtási időszaka 2023. március 10. – 2023. október 15. között.
Kora tavasszal tartottuk élőhely kezelési és madártani akciónapunkat, igen nagy érdeklődés és részvétel mellett, a nap folyamán mintegy 75-80-an voltak jelen, dolgoztak, részt vettek, továbbá számos család jelent meg gyerekekkel, elsősorban a madárgyűrűzés apropóján. Utóbbi egész nap folyt, több tucat madár gyűrűzésével, de bemutatót csak a déli szünetben tartottak az MME-s kollegák. Itt voltak a Főpolgármesteri Hivatal illetékesei, a kezelési feladatokat ellátó Főkert és a természetvédelmi őrszolgálat munkatársai, szép számmal a Magyar Madártani Egyesület önkéntesei, és helyiek, Zöld Jövősök is voltak jó néhányan. A szükséges eszközöket, kesztyűk, kétkezes ollók, szállító ponyvák, az MME biztosította.
Az előzetesen egyeztetett területeken, a tanösvény kamaraerdei ága mentén lévő zónában, ahol már néhány éve dolgozunk, a korábbi hetekben folyt a gyepek felszabadítása, a cserje vágás, és a ligetes területek bővítése a Főkert munkatársai révén. Ugyancsak kitisztítottak egy korábban, még a 2000-es években általunk kialakított kis tisztást, a tanösvény mentén. A tavaly kitermelt kisebbik sitt depó helyén helyezkedett el a Fitoland darálógépe, ahova a cserjéket és a többi levágott anyagot hordtuk a nap folyamán. Jelentős anyag mennyiség jött össze, aminek egy részét tudta a ledarálni a Fitoland gépe, és délutánra megtelt a teherautó. Ezúttal zömmel a vékonyabb, fiatalabb cserjék képezték az alapot, és a nagyobb ráhordási távolság miatt is kissé kevesebbet vágtak a Főkert-es kollegák. A levágott anyag nagy részét kihordtuk, de még abból is maradt, további önkénteseket várunk erre a munkára.
Áprilisban tartottuk Idei első sétánkat Gergely Attila botanikusunkkal számos érdeklődő részvételével. Tervünk az volt, hogy a tanösvény alsó ágán haladunk, közben ritkítjuk a feljövő fenyő magoncokat, és megállunk az érdekességeket, az éppen látható növényeket tanulmányozni. A kiadós esők után üde, zöld volt a vegetáció, bár a hűvös időszak következtében legalább kéthetes késésben volt a természet. A tanösvény elején hatalmas fürtös gyöngyike tenger fogadta a sétálót, ami zavarástűrő faj, és e szakaszon az intenzív igénybevétel kapcsán alakult ki. Befelé haladva egyre természetesebb gyepek jöttek, rögtön felbukkantak a nőszirom példányai, mind sárga és lila változatában. A többször kezelt réten, ahol a korábbi években ritkítottuk a cserjéket, ismét sarjad a galagonya, aminek intenzitása nagyban függ a talaj vastagságától. Az elágazás után a fenyőerdő mentén haladva levágtuk a látható fenyő magoncokat, kis fenyőket. Magában a fenyő véderdőben is nagy számban mutatkoznak a tölgy magoncok, melyek őshonosak a területen. A levendulás után átvágtunk a réten, ahol az egyetlen tavaszi hérics telepet láthattuk. A tanösvény új ága mentén érintettük a legnagyobb nőszirom mezőt, ami impozáns látvány volt. Itt a honvédségi tevékenység kapcsán nyitott sziklagyepek, sziklapadok is kialakultak, sajátos vegetációjukkal. Megnéztük a rehabilitációs területet, ahol a tavaly kitermelt sitt depó helye lassan zöldül, mellette a korábbi hizlalda helyén a lósóska feljövőben volt.
Májusban folytattuk a Tétényi-fennsíkon az élőhelykezelést, az egykori honvédségi hizlalda helyén lévő, még gyomos területet kaszáltuk, elsősorban a lósóskát (Rumex patientia), és ritkítottuk a vadrózsa és galagonya sarjakat. Most is tapasztalható volt, hogy a terület lassan regenerálódik, egyre több a természetes kísérőfaj, a széli helyeken már „beolvad” a környező természetközeli állapotú gyepekbe. A tavaly kitermelt sittlerakó tájseb kezelése lesz még feladat néhány évig, de azt is természetközeli állapotú gyepek veszik körül.
Júniusban, már az értékvizsgálathoz kapcsolódva tartottunk bejárást Kecskés Ferenc biológussal a Tétényi-fennsíkhoz kapcsolódó Kakukkhegyen, nagyjából a Bartók Béla út és a Csúcs utca közötti sávban, jelentős biológiai sokféleséggel, természetközeli gyeprétekkel, tisztásokkal, mozaikos területekkel, benne a „hasznosítás” jellemző formáival.
A területen az utóbbi két évben a közösségi költségvetés keretében is folynak projektek, elsősorban a megtisztítás, a további szemétlerakás megelőzése, és az itt működő vállalkozások terjeszkedésének fékezése céljaival. A Bartók Béla út menti vastelep felől felsétálva érzékelhető volt a domboldal természetközelisége, ugyanakkor sajnos az alsó részen a vastelep mentén kaszálják a területet. Amint a kaszálás megszűnik csodás vadvirágos réten találjuk magunkat, igen nagy számú védett növénnyel. Az árvalányhajak és a kosborok már elvirágoztak, utóbbiból több tucat van csak ezen a területen, sőt egy leánykökörcsin is regisztrálásra került. Ekkor kezdett a budai imola virágozni, nagy számban voltak jelen a len félék, és a hangyabogáncs. A Csúcs utca mentén már jó ideje működik egy komposzt telep, annak környezetében már a gyomosodás a jellemző, ugyanakkor a terjeszkedését sikerült lokalizálni az utóbbi évek projektjeivel. A Csúcs utca felől a kis tisztásokon visszafelé haladva lehetett érzékelni a takarítások eredményeit, a behordást kamerákkal és sáncolással is akadályozzák. A terület Balatoni út menti sávjában nagynyomású gázvezeték, felül pedig magasfeszültségű távvezeték húzódik, melyek ugyancsak korlátozzák a terület használatot.
Október elején végeztük el a tervezett bálványfa kezelést, ezúttal a Kamara-erdő és az egykori honvédségi hizlalda közötti területen. Most a fő célunk a kisebb, szórványosan megjelenő állományok felszámolása volt, hogy a nagyobb, összefüggő foltok kialakulását megelőzzük. Idén alapvetően a kéregsebzéses kenést alkalmaztuk. A használt gyomirtó a Medallon Premium volt. Ezzel kb. 2,5 ha területen végeztünk kezelést.
A Tétényi-fennsík védett területén továbbra is jelentős gondot okoznak a terjedő inváziós növényfajok, melyek ellen továbbra is fontos volna rendszeresen fellépni.
Az év folyamán elkészült a korábban kiadott Tétényi-fennsík tanösvény füzethez kapcsolódó betétlap, mely a néhány éve a kamaraerdei ággal bővült tanösvény új állomásait mutatja be, írja le. A korábbiakhoz hasonlóan, amikor a tanösvény táblák a füzet információit vették át, most az új táblák tartalmát jelenítjük meg a betétlapon. Négy színes A5-ös oldalon veszi számba az 5.a, b, c állomásokat, Madárvilág, Geológia, és Budapest természeti értékei, ill. a bejáratnál létesült tájékoztató, figyelmeztető tábla, Írott és íratlan szabályok a Tétényi-fennsík természetvédelmi területen, tartalmát. Az mintegy ezer példányban legyártott betétlap példányait eljuttattuk a főbb helyekre, ahol a füzet jelen van, iskolák, könyvtárak, helyi önkormányzat, civil szervezetek.
Októberben a Világ gyalogló napon a helyi Bölcsődei Központ csapatával jártuk be a fennsík tanösvényt, mintegy 45 fő, gyerekek, gondozók, családtagok tették meg a mintegy 3 km-t, ismerkedve a fennsík értékeivel.
Fontos, járulékos elem volt tevékenységünkben a projekt keretében, hogy a Főváros Környezetvédelmi Programja és Klímastratégiája tematikus célkitűzéseihez is kapcsolódva elindítottuk a Tétényi-fennsík helyi természetvédelmi terület vonzáskörzetében fellelhető természeti értékek vizsgálatát, feltárását. Ennek célja részben a helyi védettségek kiterjesztése, ill. az értékes zöldterületek, foltok, összefüggő területek használatával kapcsolatos javaslatok megfogalmazása a kezelőknek, és az önkormányzatoknak. Itt elsősorban a fennsík északi és keleti előterében lévő területekről lehet szó, mint a Balatoni út város felőli oldalán, ill. észak felé a Hosszúréti patak vonaláig eljutva, tovább természetközeli zöldterületekről a lakóövezeten belül, és a Duna parti sáv nem védett területeiről.
A vizsgált területek:
A Tétényi-fennsík természetvédelmi oltalmat nem élvező, de számottevő, sőt helyenként igen jelentős természeti értékeknek élőhelyet adó kisebb-nagyobb foltjait vizsgáltuk. Ezek kivétel nélkül Budapest XXII. kerületéhez tartoznak. A vizsgált területek közül kétségkívül a legnagyobb értéket a három nagy kiterjedésű terület hordozza. Ezek a Szabadkai u. – Dózsa György u. közötti terület (I. terület), Bartók Béla u. – Fennsík u. közötti terület (III. részterület) és 7-es út – ROKK lőtér közötti terület (VI. terület). Az I. terület esetében az értékek főleg a terület középső és K-i részén találhatók, a III. terület esetében a terület egy részét ugyan a BV Tempó Kft. komposzt lerakó és feldolgozó telepe, a Tizon Kft vasanyag kereskedése és az Ökoplast Kereskedelmi Kft. telepe foglalja el, de ezen telepek kivételével a terület fennmaradó része igen értékes, míg a VI. terület esetében a legértékesebb részek a vizsgált terület Ny-i oldalán találhatók, ahol sziklagyepek, sztyepprétek, illetve ezek cserjésedő mozaikja figyelhető meg. A fennmaradó területek kisebb-nagyobb gyepfragmentumok. Ezek közül a II., a IV és az V. foltot az előbb említett területektől a Szabadkai utca, illetve a Balatoni út választja el. Erre a három területre jellemző, hogy kis kiterjedésük ellenére jelentős a védett növényfajok száma és esetenként meglepően nagy azok egyedszáma is, tehát jelentős természeti értéket képviselnek. Igaz, hogy ilyen kis kiterjedésű területek nehezen védhetők és sérülékenyek, de a jelentős értékek miatt ennek létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg. A fennmaradó két terület a lakott területen belül található, minden irányból lakott területekkel közrezárt kis kiterjedésű fragmentum. Ezek közül a Dézsmaház utca és a Jókai utca sarkánál található sziklakibúvás (VII. terület) inkább mint geológiai érték, illetve egyedi tájérték említhető, de fragmentális kiterjedése ellenére több védett növényfaj kisebb állománya is él a területen. A Donát-hegy (VIII. terület) esetében értékes élőhelynek leginkább a hegy Bartók Béla út felé néző oldalának meredek fala tekinthető, ahol számos védett növényfaj esetenként jelentős állománya él. Az emlékhely plató helyzetű gyepje – bár az eredeti növényzet bolygatást jól tűrő fajai még felismerhetőek – degradált, jellegtelen élőhelynek tekinthető. Ez egyrészt a rendszeres nyírással, másrészt a rendszeres taposással magyarátható.
Hosszúréti-patak domboldala és a Kőérberki-tó
A komplex élőhelyből csupán a vizsgált terület D-i része, a lösszel borított meredek domboldal tartozik szervesen a XXII. kerülethez, a Hosszúréti-patak és a belőle kialakított kis kiterjedésű tóláncolat már a XI. kerület közigazgatási határán belül helyezkedik el. A száraz sztyepprétek és a közvetlenül mellette fekvő vizes élőhelyegyüttes igen mozaikos és változatos flórájú, ami városi viszonylatban rendkívül sokszínű gerinces faunát tart fenn a két kerület határán. A száraz sztyepprét sűrű cserjés állománya a hegylábi részen fokozatosan megy át ligetes erdőbe, ahol a mezei juharokon és néhány idősebb tölgy-egyeden kívül tájidegen dióállomány jellemző. Az e feletti részen elhanyagolt szőlőültetvények maradványai találhatók, melyek körül kökényes-galagonyás foltok láthatók. Az erdei és cserjés élőhelyek elsősorban az erdei élőhelyekre jellemző fajok megtelepedésének kedveznek, de a sztyepprétek nyíltabb élőhelyein más fajok is megjelenhetnek.
A Pék utcai homokbánya
A degradált növényzetű terület a kerület kertesházas övezete által teljesen körbezárt helyen fekszik, elzárva a környező természetes és természetközeli élőhelyektől. A hajdani homokbánya nyílt falai mára már beerdősültek, vagy becserjésedtek, csupán a terület legfelsőbb részein maradtak fenn nyíltabb gyepek, ezek kiterjedése azonban nagyon kicsi. Növényállománya fajgazdag, de sok tájidegen és/vagy invazív faj található benne. A terület középső részén burkolt útvonal fokozza a fragmentációt, ezáltal a növénytakaró több kisebb részre oszlik, ez pedig kedvezőtlenül hat a gerinces faunára is. A teljes körbezártság, a nagyfokú emberi jelenlét és a degradáltság okán a területen elsődlegesen a városi környezet negatív hatásait jobban elviselő, ún. tágtűrésű állatfajok fordulnak elő. A kis kiterjedése miatt azonban ezek is viszonylag kis számban.
Az Érd–Tétényi-öblözet kiválasztott területei
A Harangozó utcai erdő
A XXII. kerület DNy-i szegélyében elhelyezkedő kis kiterjedésű erdőfolt meglehetősen degradált állapotban van. A fásszárú állományban ugyan megtalálható néhány kisebb kocsányos tölgy (Quercus robur) csoport, de a fő fafaj nem ez, hanem az Észak Amerikából származó, invazív zöld juhar (Acer negundo). Az erdő széle sok helyen cserjés szegéllyel csatlakozik a környező – szintén degradált állapotú – gyepfragmentumokhoz. Ez pedig összességében viszonylag fajszegény gerinces faunát eredményez. Pozitívumként értékelendő, hogy az erdőfolt lakott területekkel nincs teljesen körbezárva, csupán a K-i oldalról övezi kertesházas terület, É-i irányba pedig teljesen „nyitott”. Sétautak, pihenők, egyéb emberi létesítmények nem szabdalják fel, ez további pozitív szempontnak tekinthető. A viszonylag fiatal fásszárú állomány miatt azonban számos hazánkban jellemző erdei madárfaj, valamint fajcsoport nem, vagy csak kis mennyiségben van jelen.
Háros-sziget melletti ártéri galériaerdő
Budapesten belül a Duna XXII. kerületi szakaszán tudtak fennmaradni legnagyobb kiterjedésben a jelentős mértékű emberi térhódítás ellenére a folyó menti ártéri galériaerdők. Legtöbb tagja ma már Natura2000 oltalom és/vagy helyi védettség alá került. A Duna mentén az invazív fás- és lágyszárú fajok mellett ma még mindig uralkodónak számítanak a fűz és nyár állományok, amelyek a víz közelségével együtt igen jelentős élőhelyet jelentenek a helyi fauna számára. A sűrű aljnövényzet és a könnyen kivájható puhafák az énekesmadarak és a harkályfajok számára kiemelten fontosak, ezért ezek a fajcsoportok igen nagy faj- és egyedszámban vannak jelen. A rendszeres erdészeti tevékenység hiánya miatt a holtfák mennyisége jelentős, ami számos ízeltlábúfaj számára nyújt megfelelő élőhelyet, ez pedig nagyon sok gerinces fajnak jelent fontos táplálékbázist. Ezek a fentebb összefoglalt tulajdonságok a vizsgált ártéri galériaerdő-szakaszon belül is tetten érhetőek, ezért jövőbeni védettségének indoka a gerinces fauna sokszínűségével is alátámasztható.
A vízbe lógó fák és a pusztuló part mentén kidőlt faegyedek megfelelő búvó- és táplálkozóhelyet biztosítanak a vízhez kötődő madár- és emlősfajok számára is.
A vizsgálatok részletes eredményeit és a következtetéseket egy kutatási jelentésben foglaltuk össze, ez igen nagy méretű, de az érdeklődőknek pdf változatát el tudjuk küldeni.