Kiskunsági Nemzeti Park 2009. április

A nemzeti parkok túra sorozat keretében április 4.-én a Kiskunsági Nemzeti Park néhány jellegzetes, egyben értékes területét, élőhelyét kerestük fel. Először Kunpeszér térségében a rákosi vipera védelmi központot látogattuk meg. A rákosi vipera a Kárpát-medence jellegzetes őshonos hüllője, azonban a mezőgazdasággal és a városiasodással erősen visszaszorult, a Kiskunságban található meg foltokban, ill. helyenként a Hanságban. A védelmet követő aktív beavatkozás, a szaporítása 2003 után itt kezdődött, a Peszéradacsi rét mentén LIFE program keretében kialakult központban. Itt 3×3 m-es nyitott, de felülről hálóval védett terráriumokban, ill. az épületben lévő fűtött üveg terráriumokban tartják a nagyobb ill. a kisebb egyedeket. Egy minimális, begyűjtött törzsállományból kiindulva már 385 állat van a telepen, kitelepítés még nem történt, ezt a közeli jövőben tervezik.
A Magyar Madártani Egyesület a projekt gazda, az ő képviselőjük fogadott és tájékoztatott a programról, különböző korú, méretű viperákat néztünk meg. Majd a környező réteken mentünk körbe, ahol a korábbi erőltetett mezőgazdasági termelést, ill. akácos, fenyős erdősítést követően gyeprekonstrukció zajlik. A facsoportok és tuskóik kitermelése után nagy összefüggő gyepes területek alakulnak ki, őshonos fűmagok vetésével segítve. Ugyanakkor vizes élőhelyek is vannak, alakulnak a mélyebb területeken, itt siklókat, gőtéket, számos béka fajt is láttunk. A látogató központban önkénteseket és csoportokat is fogadnak, tájékozódni a www.rakosivipera.hu honlapról is lehet.

Ezután a Felső Kiskunsági puszta övezetére mentünk át Apaj térségében, itt a Nemzeti Park természetvédelmi őre fogadott, és az un. Harmincas csatorna mentén a túzok élőhelyére mentünk be a Kisapaji rétre, ahol magaslesről, erős távcsövekkel láthattuk a túzokok mozgását, a dürrögés is elkezdődött, de számos más állatot is megfigyelhettünk a füves pusztán. Az ötvenes hatvanas években ezek is kultivált mezőgazdasági területek voltak, egyebek mellett rizst termeltek, később tértek vissza a rét, legelő gazdálkodásra, miként a korábban látogatott réten is, célzottan folyik legeltetés, ill. kaszálás.

A programot Apajpuszta térségében folytattuk, ahol vizes élőhelyeket, amelyek emlékeztetnek a folyószabályozások előtti alföldi világra, alakítanak ki. Ez kezdeti stádiumában van, de már jelentős a madárvilág jelenléte. Ezután a Harmincas csatorna másik irányában, az Ürbő puszta térségében évekkel ezelőtt kialakított halastavakat látogattuk meg. Itt magaslesről néztük meg az igen gazdag madárvilág mozgását.
A programon az Egyesület, elsősorban Csere Éva szervezésében húszan vettünk részt.

Mészáros Péter