Háros szigeti terepszemle 2021. június 19.

A Háros szigeten folyó LIFE projekt vége felé járunk, bő öt éve zajlik a Dunai szigetek és árterek élővilágával, élőhely kezelésével, biológiai sokféleségével, az őshonos fajok megőrzésével kapcsolatos projekt, melynek egyik fő hazai színtere a Háros sziget. Szemléket pár alkalommal tartottunk a DINPIs kollegákkal, de az elmúlt év kimaradt. A sziget 1993-as országos védelme után már felmerült, hogy a kialakult sajátos élőhely közösség, az erdő fáira felkúszó szőlő, a kialakult lugasok, és az aljnövényzetben terjedő invazív fajok, hosszú távon nem lesz tartható, az erdő megújulása akadályokba ütközik, egyre nagyobb mértékű az ősi fák beomlása, így beavatkozásra van szükség az élővilág fenntartására. Ezt célozza a projekt, majd az azt követő élőhely kezelés. Ennek keretében megtörtént a sziget honvédsági hulladéktól való megtisztítása, ami tonnákban mérhető csak, majd elkezdődött az invazív fajok eltávolítása, ritkítása, elsősorban a zöldjuhar, akác, japán keserűfű, és maga a szőlő. Ezen túl, mint menet közben kiderült, az őshonos fajokat is folyamatosan az adott faj, mint a fekete nyár tengeren túli változatai váltották fel, szorították ki, így genetikai vizsgálatokat is kell végezni az itt lévő ill. ide kerülő állományban.
Az évek során tisztásokat alakítottak ki, oda őshonos fajokat ültettek, megfelelő génállománnyal, tölgy, fekete nyár, szil, kőris, és mások, és gondoskodni kell védelmükről, a tisztások tisztán tartásáról, kezeléséről. Erről beszélgettünk menet közben pár helyen megállva, de alapvetően „csak” az un, Natura 2000-es területet bejárva, mely a sziget védett magterületétől északra a volt katonai bázis mentén lévő erdőzóna, hasonló jelleggel, állapotban, mint a déli rész. Kitértünk arra, hogy a filoxéra vész után bekerülő amerikai szőlő alanyok vadultak ki jelentős mértékben a területre, találkozva a meglévő parti szőlővel, hibridek sokaságát létrehozva. A fákon létrejövő soktonnás szőlő lugasok terheit a fák nem sokáig bírják, bedőlnek, és embermagasságú aljnövényzet alakul ki a szőlővel karöltve, mely megakadályozza a felújulást. Ugyanakkor szükség van a holt fára, mely igen gazdag élővilágot jelent az erdőben, elhangzott, hogy az erdőtörvény hektáronként min 5 tonna holt fát ír elő, itt, ill. egy őserdőben ez 120 tonna valójában, ami jelentős életteret biztosít sokféle állatnak, növénynek, gombának. A kezelési munkákat minimális erőforrással maguk végzik, a telepítéseket, az ültetvényeket adják ki alvállalkozóknak. A hosszabb távú fenntartó kezeléshez nem kell majd nagy összeg, és erőforrás, és akár az önkéntesség is bekerülhet a megoldási körbe.
Körbejártunk a volt hajógyári, raktári, műszaki bázis épületeknél is, melyek egyre rosszabb állapotban vannak, az őrzés lényegében megszűnt, gyakori a rongálás, gyújtogatás, a megőrzendő épületek építészeti felmérése folyik, remény ill. szándék van azok megőrzésére, megújítására.