Lepkék és Boroszlánok – a Tétényi-fennsík védelmének húsz éve – könyvbemutató

A júniusban megjelent könyvünk bemutatóját tartottuk a Cziffra Házban, a helyzethez képest nagy részvétellel, a nagyteremben szétszéledve, és arcmaszkban. Bevezetőmben utaltam az 1998-99-es, a fennsík védelmét szorgalmazó akciósorozatra, melynek fontos eleme volt a Budatétényi Polgári Kör akkori kisprojektje (Phare Demokrácia) melynek keretében kiadtuk akkor a Tétényi-fennsík című áttekintő brosúrát. Az hozott végső lökést a védelmi folyamatban, s bekerült a Tétényi-fennsík fővárosi területe is az akkori fővárosi természeti védettségi csomagba. Ennek húszéves évfordulójára emlékeztetett Somosy Zoltán a Polgári Kör tavalyi közgyűlésén, javasolva egy évfordulós könyv kiadását. A javaslatot tett követte, összehívtuk a fennsíkkal az elmúlt húsz évben foglalkozó szakmai kört, kialakítottuk a kiadvány koncepcióját, és beépítettük a kiadását a Fővárosi Környezetvédelmi Alap aktuális éves projektjébe, a Tétényi-fennsík kezeléséhez kapcsolódva. Az érdemi munka ez év tavaszán folyt, amikor összeállt a kiadvány anyaga. Szerkesztésével Korda Mártont bíztuk meg, aki a legfiatalabb a csapatban, itt nőtt fel a fennsík közelében, és ez motiválta szakmai karrierjét is, ami a Soproni Egyetemre vezetett. A többi szerző is adta magát, Gergely Attila, Kecskés Ferenc botanikusok, Merkl Ottó zoológus, és Bajor Zoltán környezetvédelmi mérnök, az MME elnöke.
A kiadvány végül mintegy 100 oldalban, 750 példányban jelent meg, színvonalas szerkesztői, tördelői munka eredményeként; a tördelés Gór Andrásnak köszönhető. Célzottan juttattuk el iskoláknak, könyvtáraknak, a térség önkormányzatainak, civil szervezeteinek, a szakmai körnek, amiben komoly szerepe volt a Zöld Jövő önkéntes segítőinek. Tartalmában a könyv az elmúlt húsz évet foglalja össze, a növény és állatvilág alakulását, értékeit, és a kezelő, bemutató, ismeretterjesztő munkát.
Két képes hozzászólás következett, Merkl Ottó a Természettudományi Múzeum főmunkatársa a gerinctelenekkel foglalkozott, melyek jelentős értékei a fennsíknak. Szó volt az ájtatos manóról, a fűrészlábú szöcskéről, a sisakos sáskáról és a csak ultraibolya tartományban látó keleti rablópilléről. Sok faj esetében megjelenik a névben a magyar jelző (például a magyar futrinka, a magyar virágbogár), ami arra utal, hogy előfordulásuk itt a legjellemzőbb és sok esetben az elterjedésük legnyugatibb vagy legészakibb zónája is itt van. A nagy lepkeállomány is jellemző, kis pávaszem, kardoslepke, dolomit-kéneslepke, majd a pókokról volt szó, mint a pokoli cselőpók, a bikapókok, az aknászpók. Végül megemlékeztünk a már eltűnt, itt utoljára 1977-ben látott magyar őszi araszolóról.
Bajor Zoltán a gerincesekről beszélt képekkel. A gyíkállomány jelentős, fontos képviselője a pannon gyík és a zöld gyík. A madárállomány a cserjésedő, erdőfoltos területnek köszönhetően igen gazdag. Jelen van a vörös vércse, odúkkal is támogattuk az elmúlt években; láttunk süvöltőt, bajszos sármányt. Az emlősök közül az itt jelentős üregi nyulat és a keleti sünt említette Bajor Zoltán.
A növényállományt, illetve fontos a történelmi szemlélet hangsúlyozta Gergely Attila. Elmondta, hogy eredetileg évszázadokkal ezelőtt itt erdő volt a jellemző, azt kivágták, legeltetés következett, kialakítva a gyepek élővilágát. Azután a honvédség tevékenysége dominált, az elmúlt évtizedekben pedig ismét a cserjésedés, erdősödés folyik, amit mi horribilis munkával fékezünk. Korda Márton kiemelte, hogy megoldás lehetne az állattartás visszahozása, amire vannak fővárosi törekvések, egy új LIFE projekt kezdeményezésében. Fontos feladat a más kontinensekről betelepített inváziós növények elleni küzdelem, mint az akác, a bálványfa vagy az ezüstfa, amelyek az őshonos fajok állományait és a gyepeket szorítják vissza.
Lényeges elem a fennsík történetében és szerepében a tudatformálás, a környezeti nevelés, a sok terepbejárás, séta, iskolai akció, verseny, hangsúlyozta Kecskés Ferenc. Ebben fontos szerepe volt a Csúcs utcai kisháznak is az első tíz évben.
A jövőt illetően folytatjuk a kezelési, bemutatási tevékenységet, a téli akciónapokat. Az állattartás igen kényes egyensúlyt, komoly szakértelmet és odafigyelést igényel, mert elszegényítő, pusztító szerepe is lehet. Merkl Ottó utalt az északi, Törökbálintra eső országos védett terület szélén lévő állattartó telepre, az intenzív tartás hátrányaira.
Mészáros Péter