Összefoglaló Dr. Juvancz Zoltán egyetemi tanár, 2011. április 6.-i előadásáról, a Hormonhatást megzavaró anyagok címmel

A program elején Karancz Évát, az idei Kerületi Környezetvédelmi Díj nyertesét köszöntöttük, aki a Herman Ottó Általános iskolában ért el jelentős eredményeket a környezeti nevelésben, emellett a Zöld Jövő elnökségi tagja, és a nemzeti park túrák aktív szervezője.

Ezt követően Dr. Juvancz Zoltán, egyetemi tanár, az Óbudai Egyetemről, tartott előadást a Hormonhatást megzavaró anyagok címmel. A téma aktualitását adja, hogy a médiában gyakran esik szó a folyó vizekben és a szennyvizekben fellelhető hormon jellegű anyagokról. Elöljáróban definiálta a hormonháztartást megzavaró anyagokat, EDC-ket, melyek megzavarják a hormonok termelését, kibocsátását. Bemutatta az emberi hormontermelő szerveket, és ezek működését. Majd az ipari eredetű, és természetes hormonjellegű anyagok terjedését szemléltette, a levegőn, vizeken, és az élelmi láncon keresztül az emberig. Egyes EDC-k káros hatásait már jó ideje megfigyelték az állatvilágban: megzavart nemi funkciók, hím-nőstény arány eltolódása, immun károsodás és végső soron fajok eltűnése –. Példaként említette a tojások héjának elvékonyodását, hermafrodita kagylókat és az ebihalak békává alakulásának gátlását. Az embereknél a spermaszám csökkenése a legmarkánsabb jelenség, így 1940 és 90 között a felére csökkent a ml-re eső mennyiség. A főbb EDC anyagok, hormon készítmények, gyógyszerek, ipari anyagok, detergensek, adalékok, növényvédő szerek, ipari melléktermékek, (pl. dioxin, atrazin, DDT és tributilón stb.). Számos anyagnak ismert az EDC hatása, (pl. a DDT, elkilfenolok, lángfogók), de még 87 ezer vegyületet meg kell vizsgálni, amely hasonló hatással rendelkezhetnek. A felismerésük is nehézkes, mert csak bizonyos életkorban hatnak, több generáción keresztül okoznak problémát. A hatásukat fokozza, hogy biomagnifikációra és bioakkumulációra hajlamosak, és nagy részük perzisztens. Biomagnifikációra bemutatta a DDT terjedési és koncentrálódási útját a tengervíztől a halakon és a planktonokon át a ragadozó madarakig. Az DDT perzisztenciáját azzal szemléltette, hogy az anyag koncentrációja a betiltása idején (1972), 3600 ng/kg volt a svédországi anyatejekben, de 20 év múlva is 300 ng/kg-t találtak.

Kitért az EDC teszteket preparált szerveken és élő állatokon a kritikus életciklusokban, több generáción keresztül számos fajon kell végezni. Bemutatta a szteroid nemi hormonokat, valamint az emberi eredetű nemi hormonok jelenlétét a vízben. A vizekben lévő női nemi hormonok legnagyobb részt a terhes nők adják (44%), majd a nem terhes nők hormon kibocsátása 36%, a férfiaké 12%, a gyerekek és az idősek kibocsátása néhány %. A fogamzásgátlóként szerek mindössze 1%-t teszik ki a női nemi hormonoknak természetes vizekben. Az ivóvizekben amerikai számítások szerint a női nemi hormonok jelenléte a detektálási határ alatt van a víztisztítási eljárások következtében. Kiemelte az alkilfenolok, a leggyakoribb ipari szennyezők (pl. mosogatószerek) felelősségét az ösztrogén hatásokért. Ugyanis ezeket 100 millós tonna mennyiségben gyártják és szennyvíz és ivóvíz szűrés csak részben tünteti el az ivóvízből. Utalt még a bisphenolokra (polimerizációs melléktermékek), ftalátokra (lágyítók) és szerves ón vegyületekre (gombaölő festékek) amelyek jelentős hormonhatással rendelkeznek. Az EDC anyagok kimutatása bonyolult és költséges analitikai feladatok. Saját kutatásaiból bemutatta a jellemző alkilfenol szennyezési szinteket az ivóvíztől, a nyers szennyvízig.

Mészáros Péter
Juvancz Zoltán előadása