Barlangtúra 2009. február

A Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület Nemzeti Parkok túrasorozat 3. túráját rendezte 2009. február14.-én.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Budai Tájvédelmi Körzetéhez tartozó két barlangot, valamint a Gugger-hegyi Árpád kilátót, az Apáthy-sziklát és a Balogh Ádám-sziklát tekintettük meg.
A Szemlő-hegyi barlang bejáratánál találkoztunk. Résztvevők száma l9 fő. (A barlangok megtekintése után 11-en mentünk tovább.)
Az 1930-ban, kőfejtés közben megtalált barlang feltárt hossza 2,2 km, ebből idegenforgalmi célra 300 m-t építettek ki. 1986-ban nyitották meg a nagyközönség részére a fogadóépülettel együtt. A fogadóépületben a budai barlangokról szóló kiállítás tájékoztat, szemléltetve az egyes barlangok speciális kőzetképződményeit és történetüket
A budai karsztbarlangok a többi karsztbarlangtól eltérőek. Ezt kialakulásuk története eredményezi. Az alapkőzet itt is triász és eocén üledékes mészkő, de itt nem csak a felülről beszivárgó hideg víz, mely szénsavval dúsulva oldással hozza létre az üregeket – a barlangképző tényező. A földfelszín változásával, a budai rész felemelkedésével, ugyanakkor a pesti rész süllyedésével,- a karsztrétegek a budai oldalon a felszínre kerültek, míg a pesti oldalon a mélybe süllyedve ma is megtalálhatók, csak ott vastag agyag réteg fedi őket. A karsztokon állandóan mozgó víz leszivárog a mélyebb részekbe, de ott nem tud felszínre törni a vízzáró agyag rétegben, így a mélyben a föld hőjétől felmelegedve visszaáramlik a mészkő rétegben a budai rész felé, ahol keveredve a fentről jövő hideg vízzel speciális oldódási folyamatok játszódtak és játszódnak le ma is. A visszaáramló forró karsztvíz felszínre bukkanásai nem véletlenül a budai törésvonalnál jöttek létre, ezek a jelenleg is működő hévforrások, melyekre termálfürdőink sora épült. A Szemlő-hegyi barlangra nem a hosszú cseppkövek, hanem a hévizes kiválás termékei, a borsókövek /apró gömbök, félgömbök/ jellemzőek. Védettebb falrészeken karfiolra emlékeztető bevonatokat látni. A meleg víz felszínén kalcit – hártya képződött, mely vastagodva lesüllyedt a vízbe és ott felhalmozódott, vastagodott és kalcit lemezzé alakult. Ezt is szépen demonstrálja egy-egy barlang szakasz. A „a karácsonyfa” formákat itt és a Pál-völgyi barlangban is kalcit lemezekre rakódott borsókövek képezik. Érdekes képződmények, melyeknek a barlangászok nevet is adtak pl. a lelógó „anyósnyelv”, vagy a keskeny luk két barlangrész között a „tű foka”.
A Pál-völgyi barlangot 19O4-ben fedezték fel. Kiépített, közönség által is látogatható szakasza 5OO m, a feltárt szakasz a 2OO1-ben összenyitott Mátyás-hegyi barlanggal együtt 19 km, így országunk második legnagyobb feltárt barlangja. 1933-tól vált látogathatóvá. Az évtizedek során mind járhatóbbá tették a terepet a látogatók számára biztonságos lépcső és létra rendszerrel. A Szemlő-hegyi barlanggal ellentétben itt jól látható, hogy a barlang tektonikus törésvonalak mentén alakult ki. Hosszú, mély folyosókban alakította a meleg és a hideggel keveredett víz a falakat különböző alakulatokat képezve. A barlangot járva nagy szintkülönbségeket győzünk le. Az alakzatoknak itt is nevet adtak. A „boszorkánykonyhában” a barlang más szakaszaira is jellemző gömb üstöket látunk, a meleg, széndioxiddal telített víz oldási „buborékait”.Az „állatkert”, „orgona”,”színházterem”, „tündérszikla” és számos más cseppkő képződmények gyönyörködtetik a nézőt. A „mese-terem” /Hófehérke és a 7 törpe/ eredete homályos, nem itt „nőtt” cseppkövekkel találkozunk. Érdekes képződmények a heliktitek,- nem lefelé, hanem oldalra ágazó kiválások. A Lakatos László teremben elhangzott, hogy Lakatos László szerencsétlenül járt barlangkutató, akiről a termet elnevezték, a Budafoki Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségizett l957-ben.
A barlangokat elhagyva a Szépvölgyi úton haladva, majd azt elhagyva a Gugger-hegyi Árpád- kilátóhoz értünk, ahol tarisznyából megebédeltünk és forralt borral melegedtünk. Környezetvédőként nagyon kellemetlenül lepett meg minket, hogy a kilátótól 10 m-re a kerítés mögött az erdőből kivágva villák sora épült és van épülőben. Ebben a kerületben a természetvédők alszanak, vagy nincsenek? A kilátóban hajléktalanok fekhelye csúfított
A kilátótól jól kiépített turista úton a fővárosi védelem alatt álló Apáthy-sziklához értünk. Előtte a „Kőkapu” dolomit képződményt néztük meg, mely jelentős ősmaradvány lelőhely./Gazdag ammonitesz fauna/. A kőkapu aljában vörös agyagos kimosódást látni, -a vörös szint a bauxit adja. Az Apáthy szikla a főváros egyik kiemelkedő dolomit képződménye. Kb. 30 m magas, csupasz szikla szirt, messziről látható. A sziklán jól tanulmányozható a karsztosodás és a hévizes kioldás folyamata. Kb. 6 hektáros területe védett. Növény és állatvilága a budai karsztbokor erdők és dolomit sziklagyepek jellemzőit viseli. Jelentős a budai nyúlfarkfüves gyepe kb. 6000 egyeddel. 25 védett növényfajt, 7 védett futrinka fajt jelentős nappali lepke állományt, imádkozó sáskát, nagy hőscincért tartanak itt számon. A fali gyík gyakori. Madarai közül az erdőszéli fajok jellemzőek. Sajnos a terület védettsége megfelelő pufferzóna hiányában nem elegendő, a természeti értékek veszélyeztetettek, az ökológiai folyosó egyre szűkül, a környék beépülése miatt.
Nem messze az Apáthy sziklától, az ökológiai folyosó teljesen hiányzik a Balogh Ádám szikla és kb. 6 hektáros környezetében. A mészkedvelő tölgyest, kevés sziklagyep foltot és magát a sziklát teljesen elzárja a kerítéssel, utakkal határolt építési övezet. A sziklában levő, pár méter mély barlang hajléktalanok tanyája, mégpedig tartós „lakhatásra” berendezve. A barlangocska előtt kis dísznövény-kertecske (büdöske ágyás), odaültetett feketefenyő csemete, a fákra akasztott giccs dísztárgyak. Ott jártunkkor éppen nem tartózkodtak ott a lakók. Joggal kérdezhetjük, hogy a luxus villák közvetlen szomszédságában ezt a kis területet nem védik? Hol vannak az itteni természetvédők?
Grófné Domokos Mária