25 éves a Zöld Jövő, séta és kerekasztal, Nagytétény 2015. április 1.
25 éves a Zöld Jövő – környezetvédelmi kerekasztal – 2015. április 1.
A Zöld Jövő 25 éves évfordulós eseménysorozata keretében április 1-én Nagytétényben, az egykori Metallochemia helyén tartottunk szimbolikus sétát. Itt volt Keresztes K. Sándor a rendszerváltás korszaka környezetvédelmi minisztere, és Illés Zoltán akkori államtitkár. A nagytétényi rehabilitáció kezdeményezőivel, Bogó Ágnessel, és Firisz Sándorral, további mai Zöld Jövősökkel, és más érdeklődőkkel sétáltunk a Harangozó utcában, az egykori gyár bejáratánál, majd felmentünk a telephely helyén lévő szarkofág területére, a biztonsági őr megértően beengedett az őrzött, bekerített területre és kalauzolta a társaságot. 2008 óta az itt lévő domb, a szarkofág tartalmazza a telep lebontott építőanyagait, a megmaradt nehézfém salakot és a környező ingatlanok szennyezett talajait, közel másfél millió m3-es kiméretben. A terület résfallal, rajta gabionos kőfallal bevédett, a szennyezett anyag többrétegű fóliaréteggel borított, szenzoros érzékelőkkel, figyelőkutakkal ellátva. Az egészet talajréteg borítja, ami füvesített, cserjés terület, kisebb fákkal. Az őr elmondta, hogy nagy a madárvilág a területen.
A résztvevők a szemle után lementek a Cziffra Házba, ahol kerekasztal formájában tekintették át a 25 év eredményeit. Egy bőséges képes bemutatón foglalta össze Mészáros Péter a 25 év első időszakában felmerült problémákat, feladatokat, a nagytétényi szennyezés mellett, a gáztisztító masszával feltöltött budatétényi barlanglakások területe akkori súlyos helyzetét, és a további örökséget, a Duna parti rombolásokat, a sitt lerakásokat, a nagyfeszültségű vezetékeket, a rózsakerti lakótelepi szórt azbesztet, de a védelemre váró természeti értékeinket is. Számba vettük az akkori eszközeinket, lépéseinket, információgyűjtés, vizsgálatok, nyilvánosság, kommunikáció, nyomásgyakorlás, a civil társadalom szervezése, tudatosítása. Beszéltünk az eredményekről, a 2004-08 közötti nagytétényi rehabilitációról, mentesítési folyamatról, az abban való részvététerünkről, a társadalmi hatásokról. Ez Budatétényben, a gázmasszás területeken is lezajlott. Komoly eredmény volt, hogy ezekre abban az időszakban sokmilliárdos nagyságrendet fordított a kormányzat. Szó esett a természetvédelmi eredményekről, és a további feladatokról, mint a Duna parti mentesítés, a vízrendezések, a további védelmek, a tudatformálás.
Keresztes K. Sándor beszélt a korszak, a 90 utáni első rendszerváltó évek, környezeti eredményeiről, a tárca akkori komplex profiljáról, környezet, természetvédelem, területfejlesztés, és vízvédelem együtteséről. Ő maga a későbbiekben majd húsz évig területi főépítészként működött Győr Sopronban, ezt a szemléletet érvényesítve. Illés Zoltán hangsúlyozta a civilség, a társadalmi részvétel fontosságát, akkor, és a későbbiekben. Javasolta, hogy a 25 év eredményeit, tapasztalatait kiskonferencián is tárjuk a nyilvánosság elé. Sajnálatát fejezte ki a környezetvédelem kormányzati szintű visszaszorulása ügyében. Ma már sem minisztérium, sem államtitkárság nincs az ügy mögött, és az április 1-i intézkedés a környezetvédelmi felügyelőségeket is a kormányhivatalok kereteibe iktatta, egyszerű főosztályként. Így sérül a hatósági jogkör, a függetlenség, és a befektetői érdekek kerülhetnek a fenntarthatóságiak elé. Utalt a mai kor Bős-Nagymarosára, a Paks 2-re, ami gazdasági, környezeti szempontból egyaránt súlyos veszély az országra.